Külső

A Car of the Year bírái szerint a Bravo/a „nagyon jó ár-érték aránya, megfelelő teljesítménye, egyedi formaterve, biztonságos viselkedése, és a gyártási minőségben elért nagyfokú minőségi javulás” miatt érdemelte ki az 1996-os „Az Év Autója” megtisztelő címet, folytatva a Fiat hagyományosan jó szerepléseinek sorát ezen a jelentős nemzetközi megmérettetésen.

Car(s) of the Year, 1996

A zsűrit nem lehetett nehéz meggyőzni: a Bravo/a formája még ma is egyedi, olaszosan temperamentumos, sportos, ugyanakkor az eleganciát sem nélkülözi. Az összhatáshoz nagyban hozzájárulnak az apró, izgalmas részletek: a motorháztető hosszanti mélyedései, az irányjelzővel egybeépített vékony fényszórók, az első lökhárítóra vágott hatalmas „harcsaszáj”-hűtőrács, a hosszú (és parkoláskor néha bosszantó) elülső túlnyúlás, a Bravo hátsó sárvédő-domborítása, a Brava hátranyilazott ívű hátsó ajtó-C-oszlop-hátsó sárvédő együttese, a különálló tartókonzolra szerelt ovális külső tükrök; ezek mind a dinamizmust sugallják. Maradandót alkottak a formatervezők mindkét modellváltozat hátsó lámpatesteivel is: a Bravo közös búra alatti, kör alakú lámpákból álló komplexumához hasonlókat más márkáknál csak évekkel később kezdtek alkalmazni, a Brava karosszérialemezt áttörő csíklámpáit pedig, amely a típus megjelenésekor különösen futurisztikusnak hatott, azóta sem ismételte meg egyik gyártó sem. A csomagtérajtóba ágyazott sokizzós (még nem LED-es) pótféklámpát azonban több más márka típusain is viszontláthattuk már.

Remekművek: Bravo és Brava far (a Bravo légterelője nem gyári tartozék)

Utastér

A külső harmóniája folytatódik a beltérben is: kellemes, megszokás után sem unalmas formavilágú műszerfal és utastér, egyszerűen átlátható, 3, illetve 4 órás műszeregység (sebesség-, vízhőfok-, üzemanyagszint-, és a legtöbb modellnél fordulatszámmérő), kézreálló kapcsolók, megfelelő méretű, jó fogású, ütközéstől-ütközésig 3 fordulatos kormánykerék, kissé hosszú úton járó, de határozott megvezetésű váltókar. A műszerfal kellemes, zöld megvilágítású (ez igaz az összes kapcsolóra is az utastérben), piros műszer-mutatókkal. A pedálrend enyhén lépcsős, és a pedálok elég közel kerültek egymáshoz, ennek ellenére a fékpedál jobb oldalán egy guminyúlvány segít elkerülni a lábfej esetleges beszorulását. A kerékdobon a bal láb műanyag betéten pihenhet, a szövetkárpit összepiszkítása nélkül. Az ülések hosszú úton is kényelmesek, bár formázottságuk ellenére a puha tömet miatt az elülsők éles kanyarokban kevés oldaltartást adnak. A textilhuzat az üléseken bolyholódásra hajlamos, viszont a kategóriához képest szokatlanul nagy felületen került belőle az oldalkárpitokra is, az ülésekével megegyező anyaggal és mintázattal. A belső tér szinte teljesen kárpitozott, a karosszéria fémjével csak az oszlopoknál találkozunk. A műanyagok látványra kellemes hatásúak, de hajlamosak a karcolódásra (küszöbök, ajtókárpitok, kesztyűtartó-fedél, a csomagtér hátulsó borítása különösen). Bár a facelift után a kárpitozáshoz és a műszerfal borításához használt műanyagok lényegesen sötétebbek lettek, a műszerfal bizonyos helyzetekben zavaróan tükröződik a szélvédőn.

Bravo 1.2 SX (jól látható a „felhúzó-gyűrű” a váltókaron) és Brava 1.6 ELX cockpit (nem gyári rádióval)

A karosszéria a vezetőülésből előre az igen vastag A oszlopok, hátra a hasonló C oszlopok és az erősen holtteres külső tükrök miatt nehezen átlátható; a Brava magasabb és hosszabb fara megszokást igényel tolatáskor. Cserében esős időjárásnál a hátsó szélvédő viszonylag tiszta marad, miközben a Bravo kerekei még az extraként jegyzett hátsó sárfogó gumik ellenére is alaposan összepiszkítják azt. A kihúzott hátsó fejtámlák erősen korlátozzák a kilátást hátrafelé, de használaton kívül teljesen visszatolhatóak a háttámlába, így a kalaptartó síkjához képest csak kevéssé emelkednek ki. Ebben a helyzetben nem lógnak bele a vezető látóterébe.
Az utastér nem bővelkedik tárolórekeszekben: a kesztyűtartó közepes méretű, pohár csak a kihajtott fedelére állítható, de menet közben az ott lévő mélyedés sem tartja meg. A váltókar előtt kacattároló van kiemelhető gumitálcával, a vezető bal térdénél lévő biztosítéktábla-fedélben kiképzett polcon pedig kisebb tárgyak, papírok, pl. parkolójegy, plasztikkártya tartható, de menet közben ez nehezen hozzáférhető. Az ajtókon (Brava: hátul is) kialakított térképzsebek öblösek, akár fél literes üdítőspalack tárolására is használhatók. Egyes változatokon (Brava) a hátsó ülések támlájára is került irattartó zseb. Az utasoldali légzsák helyén az alacsonyabb felszereltségű modelleknél még egy tárolópolcot alakítottak ki a kesztyűtartó felett (ld. fenti kép).
A középkonzolt a szellőzés, a légkondicionáló, az utastérlevegő-keringetés (tekerő)kapcsolói, illetve a vészvillogó, a ködfényszórók, a hátsó ködlámpa, a hátsó ablak- (egyben tükör-) fűtés és a külső hőmérséklet-kijelzés gombjai foglalják el; a visszajelző fényeket a gombokba integrálták. A konzol aljáról nyílik a szivargyújtó és a hamutartó fiókja. Az elektromos ablakemelők vezérlése az ajtókon kapott helyet; ha vannak, a vezető a hátsókat is tudja működtetni, illetve le is tilthatja azok használatát. Okos megoldás, hogy ilyenkor a kiiktatott gombok háttérvilágítása is kialszik. Az elektromos külső tükrök helyzetét a kézifékkar mellől lehet állítani egy oldalválasztó és egy négyirányú gombbal.
A vezetői helyzet az egyszerűen, egy teleszkópos kar elfordításával állítható magasságú vezetőüléssel és a fel-le mozgatható kormányoszloppal akár kimondottan magas sofőr számára is kényelmesen beállítható, bár a szélvédő vonalát folytató tetőív zavaró lehet a magasra helyezett közlekedési lámpák figyelésében. Elöl a kategóriatársakhoz képest és abszolút értékben is különösen nagy a fejtér, és tágas a válltér is, az erősen befelé ívelő oldalablakok (esőben már résnyire nyitott ablakoknál is becsepeg a víz, télen ajtónyitáskor pont az ülésekre hullik a tető széléről a hó) és a vastag ajtókárpitok ellenére.

Szélesre nyíló ajtók (a Bravo-n nem a gyári, hanem facelift utáni Brava hűtőmaszk van)

A beszállást megkönnyítik a több fokozatban határolt, szélesre nyíló első, és a Brava-nál különösen nagy szögben nyíló hátsó ajtók. A hátsó ülésekre a háromajtós Bravo esetében kissé körülményes a beszállás, bár az ajtószárny elég hosszú, megnehezítve a szűk parkolóban történő ki- és bejutást. Az első ülések támlájának előrehajtása után az egész fotel előrecsúszik, majd záráskor automatikusan visszatalál eredeti beállításához. A hátsó fejtér és különösen a lábtér már jóval szűkebb, mint elöl, de négy, vagy rövid távon öt normál testalkatú utas viszonylag kényelmesen elfér az autóban. A középső utas lábterét csökkenti a benyúló padlómerevítés, de neki is jár állítható fejtámla (facelift után).
A szellőzés megfelelő, bár a Bravo-nál a hátsó oldalablakok fixek, nem is billenthetőek, ezért az utastér hátsó felébe is csak az első ablakokon keresztül juttathatunk friss levegőt, a Brava-nál pedig a hátsó ajtóba erősen „belevágó” kerékív miatt nem engedhetőek le teljesen. A klíma és a fűtés hatékony, bár a kisebb teljesítményű motorok erejét erősen visszafogja a bekapcsolt légkondicionáló, és ezeknél az utastér is lassabban fűthető fel. A légbefúvó ventilátor a második fokozattól már hallatja a hangját. Az automata légkondicionálónak gyors páramentesítő funkciója is van; az utastéri levegőellátás mindegyik modellben belső keringetésre kapcsolható. A hátul ülők külön légkilépő nyílást kaptak a középkonzol végén.
A tolvajok körében népszerűtlen gyári (Grundig gyártmányú) rádió közepes teljesítményű, funkciókban gazdag, de hangminőségben szegényes, amit fokoznak a gyenge, az (első) ajtókban (és külön rendelésre hátul, a kalaptartó mellett is) elhelyezett papírmembrános hangszórók, amelyek nagyobb hangerőnél élénk zörgéssel válaszolnak a mélyebb hangokra. A magasabb felszereltségi szintekhez járó AD 182 H(igh) és H2 jelű fejegységek CD-tár vezérlésére (pl. Grundig MCD-36) is befoghatók.
Az autóhoz összességében kategória- és kortársaihoz viszonyítva gazdag alapfelszerelés jár, az extralista szintén hosszú (ld. A Bravo/a biztonsági és kényelmi felszerelései című leírást).


Csomagtér

A csomagtartó a Bravo esetében kissé szűkös (280 liter), a Brava-é méretes (380 liter), és mindkettőnél jelentős növekedés érhető el a hátsó ülések (szereltségtől függően osztott) lehajtásával, illetve a kalaptartó kivételével. Az ajtónyílás pereme magas, és oldalt kissé benyúlnak a kerékívek, de a hely így is jól kihasználható az igényesen, de nem kényesen szövetkárpitozott csomagtérben. A csomagok rögzítéséhez jó szolgálatot tesz a 4 kihajtható fém fül. A szőnyeg alatt helyezkedik el a szükségpótkerék (max. 80 km/h), a keréktárcsába ötletesen rendezett szerszámkészlettel (emelő, csavarhúzó, kerékkulcs, betekerhető vonószem, gyári alufelnihez központosító csavar). A kötelező KRESZ-tartozékok számára nincs külön tároló, de a pótkerék mellé és fölé sok kisebb dolog befér. A jobb hátsó lámpatestnél irattartó zsebet, a másik oldalon nem túl erős fényű, de a csomagtér egy részét megfelelően bevilágító lámpát találunk. A hátsó lámpák izzóihoz az indítókulccsal oldható panelek levétele után könnyen hozzáférhetünk. A kívülről csak kulccsal, belülről a vezetőülés mellől karral nyitható csomagtérajtó kezelését kívül a dizájnhoz jól illeszkedő emelőperem, belül a műanyag kárpitba öntött kapaszkodó segíti. 190 cm-es testmagasság felett az ajtóból kiálló zárszerkezet, és az ajtó sarkai rakodás közben veszélyesek lehetnek a fejre (különösen a Brava-nál).


Menettulajdonságok

A viszonylag méretes, és alapkivitelben, üresen is 1 tonna feletti tömegű karosszériát a kisebb, 1.2-es motor is megfelelően mozgatja, de az igazán dinamikus autózáshoz (különösen bekapcsolt légkondicionálóval) minimum az 1.6 literes benzinmotorra van szükség. A sportos vezetést támogatja a feszesre hangolt, de rossz minőségű utakon (főleg a keresztirányú bordákon) hangos és eléggé rázó futómű, amely azonban sima úton, és különösen tempós kanyarokban a sofőr nagyszerű partnere: ilyenkor az autó enyhén túlkormányozottan viselkedik. Egyenetlen útfelületű kanyarokban viszont az autó fara elpattoghat az ívről, ez a Brava-ra a hosszabb építésű és nehezebb hátsó rész miatt kevésbé jellemző. A váltókar gyorsan és pontosan, de nem mindig akadásmentesen kapcsolható, a fokozatok jól el vannak határolva egymástól. Városban a negyedik a megfelelő választás, az ötödikkel nehéz az 50 km/h-s sebesség tartása. A motor ereje igazából 3000-es percenkénti fordulatszám felett jön meg, az elektronikus leszabályozás 6500 körül vet véget a motor kínzásának.

Az 1.2-es és a facelift utáni 1.6-os benzinmotor (a géptető-teleszkópok nem gyári tartozékok). Izzócserénél a jobb oldali fényszóró könnyen hozzáférhető, a bal oldalon viszont célszerű először levenni a képeken is jól látható gumi szívócsövet

A fékek nagy tempóról történő vészlassításnál nagy pedálerőt igényelnek, alacsony sebességnél azonban pontosan, jól adagolhatóak, lassú tempónál néha kissé harapósan reagálnak (az ABS nem túlságosan érzékeny). A kuplung csúszáspontja bizonytalan. A hidraulikus kormányrásegítés városban ideális, de nem sebességfüggő, ezért nagy sebességnél kevés visszajelzést ad az útról. Az egyenesfutás jó, a karosszéria mérsékelten szélérzékeny; szélesebb gumiabronccsal szerelve a futómű hajlamos a hosszanti nyomvályúk követésére.
Közepes fordulatszámig a motorhang nem zavaró, autópálya-tempó mellett sem kellemetlen (a tűzfal és a legtöbb motorváltozatnál a gépháztető alsó fele hangszigetelt), a futómű viszont lehetne csendesebb. A szélzaj nagyobb sebességnél beszűrődik az utastérbe, a külső tükrök és az ablaktörlő-lapátok felől néha fütyülés hallható.


A Bravo ideális választás fiatalok első autójának: külseje sportos, két személynek nagyon kényelmes, ugyanakkor négy vagy akár öt személy szállítására is alkalmas. Hasonló korú kategóriatársaihoz képest alapkivitelében is gazdagon felszerelt (ennek ellenére a használtautó-piacon erősen alulértékelt), városi és városon kívüli közlekedésre egyaránt jól használható. A Brava lényegében ugyanezekkel a tulajdonságokkal bír, de öt ajtaja és jóval nagyobb csomagtere miatt családi autóként is remekül megállja a helyét.