Közel 10.000 versenygyőzelem, 133 nemzetközi rekord és 10 világrekord – ez az 1949-ben Torinóban alapított Abarth & C. vállalkozás mérlege. A cég névadója, Karl Abarth 1908. november 15-én született Bécsben. Már gyermekként kerékpárversenyeken szerzett hírnevet magának, később a Thun és a DKW gyári csapatának motorversenyzőjeként ért el sikereket. Egy bukás során jobb térdét darabokra törte, ezután oldalkocsis motorokkal versenyzett. Világhírnévre a legendás Orient Expressz legyőzésével tett szert 1934. április 20-án. Bár az első kísérlet a Bécs-Ostende távon, melyet a vonat 24 óra alatt tett meg, kudarcba fulladt, fordított útvonalon társával, Martin Schneeweiss-szal egy Sunbeam nyergében végül mégis megelőzte az expresszt. 1939-ben Abarth újabb súlyos balesetet szenvedett, ami véget vetett motoros pályafutásának.
A háború után, 1945-ben Meranóba, Olaszországba költözött, és nevét Carlóra olaszosította. Itt kezdetben a Porsche olaszországi képviselőjeként a Cisitalia-nál dolgozott. 1949. március 31-én barátjával, Armando Scagliarinivel hozták létre az Abarth és Társa nevű vállalkozást, melynek emblémája Abarth születési csillagjegyéből a piros-sárga pajzsra helyezett fekete skorpió lett. Rögtön építettek is egy Formula 2-es versenyautót a Fiat 1100-as alapjaira, a 204 A Roadstert. Az első évet 18 győzelemmel zárták, elnyerve az olasz bajnoki címet.
Eközben sportkipufogó rendszerek tervezésével és gyártásával foglalkoztak, de nem versenygépek, hanem kis teljesítményű, mindennapos utcai autók számára. Ez az elgondolás sikeresnek bizonyult, amit a mögötte álló technika (hagyományos, rekeszekre osztott reflexiós dobok helyett üveggyapottal körülvett lyuggatott csőből kialakított abszorpciós dobokat kínáltak) és a komoly marketing (matt fekete festés és krómozott vég, erőteljes reklámhadjárat) is támogatott. Így magas áruk ellenére a kisautó-tulajdonosok körében az Abarth kipufogók rendkívül népszerűek és kelendőek lettek. A kipufogó üzletág 1962-ben már 375 embert foglalkoztatott, és 257.000 kipufogórendszert állított elő. A kipufogóüzlet sikere megteremtette az anyagi alapot az autóépítéshez.
1950-ben a torinói autókiállításon bemutatták az Abarth 204 kis limuzint, mely 190 km/h-s sebesség elérésére volt képes. A Fiat 1100-ból kifejlesztett 1090 cm³ lökettérfogatú motort függő szelepekkel, mágnesgyújtással, két porlasztóval és speciális kipufogócsővel szerelték fel. A kiváló aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkező, csekély tömegű autó volt a Fiattal kezdődő együttműködés első eredménye. Ez a kapcsolat azután mindvégig döntően meghatározta az Abarth cég működését, és csak ritkán kerülhetett sor apró „félrelépésekre”, például a Simcával vagy az Alfa Romeóval.

Az Abarth igen fontos szerepet játszott Olaszország autóiparában. A cég számos jól képzett munkatársa később nagy cégeknél (főleg a Fiatnál és az Alfa Romeónál) hasznosította értékes műszaki tapasztalatait.
1952-ben jelent meg a 204-es luxusváltozata, a Vignale karosszériás 205-ös típus. Ezzel az autóval sikerült a tengerentúli piacra is betörniük, még a Packard Motor igazgatója is vásárolt egy 205-öst (Bertone karosszériával).
A 207 A Spider megjelenése (Boano tervezte kasztnival) tovább növelte az Abarth népszerűségét a speciális autókra szinte kiéhezett amerikai piacon. Ennél a típusnál is a Fiat 1100 műszaki megoldásaira támaszkodtak, teljesítményét pedig 6000/perces fordulatszám mellett 66 lóerőre növelték. A legnagyobb sebesség az áttételi aránytól függően 165 és 186 km/h között mozgott. A modell jelentős sikerén felbátorodva elkészítették a kocsi kupé változatát is.
A minőség ellenőrizhetőségének és újabb területek megszerzésének igénye arra ösztönözte az Abarth-ot, hogy további gyorsasági és távolsági rekordokat érjen el – részben a reklám érdekében is. A cég történetében kiemelt jelentőségűek voltak ezek a rekordteljesítmények. Ennek jegyében született meg a Bertone karosszériával ellátott, 750 cm³-es motorral hajtott Fiat Abarth 750, amellyel a monzai versenypályán 1956. június 18-án, a G-csoportban (751-1100 cm³) új 24 órás rekordot értek el 3743 megtett kilométerrel és 155 km/h átlagsebességgel. Ugyanitt június 27-29. között nyugdíjazták még az addigi 5000 és 10.000 kilométeres, az 5000 mérföldes és a 48 illetve 72 órás rekordokat is. (A szép sorozat 1966. október 31-én az osztrák Johannes Ortner új, negyedmérföldes – G-csoport, 13,035 másodperc – rekordjával zárult. Ortner 1970-ben és 1971-ben megnyerte az Európai Hegyiversenyt is egy Fiat 2000 Sport modellel.) Az elért sikerek hatására az Abarth 750 részére Zagato is épített két különböző karosszériát, 1956-ban Zagato, 1957-ben GT Zagato néven.

Szintén rekordnak számít, hogy az 1957-ben megrendezett 24. Mille Miglián nem kevesebb, mint 20 Abarth versenyautó állt rajthoz, amelyek közül 16 sikeresen teljesítette is a távot.
A cég gyorsan felismerte az 1957-ben megjelent, alacsony ára és műszaki megoldásai miatt hamarosan közkedveltté vált Fiat 500-asban rejlő lehetőségeket. Így jött létre a Fiat Abarth 500, majd 1963 őszén az 595-ös (későb pedig a 695-ös) modell. A motornál végzett módosítások a furat 67,5-ről 73,5 mm-re való növelését, a vezérműtengelyt, a szívócsövet és a 7-ről 9,5:1-re emelt sűrítési viszonyt érintették. Ezen kívül egy alumínium olajteknőt és egy Solex 28 PBJ típusú porlasztót építettek a sorozatban gyártott 26 IBM Weber karburátor helyére. A teljesítménynövekedés rendkívül jelentős volt, a maximális sebesség 95-ről 130 km/h-ra emelkedett. A 32 lóerős 595 SS és 689-es változatoknál már Solex 34 PBIC típusú porlasztót használtak.

1965-ben érkezett a Fiat 600-as. Az Abarth úgy alakította át a motort, hogy a lökettérfogatot 750 cm³-re növelte, és végül az 1 literes határig tolta ki. Egy Fiat Abarth 1000 Monoposto Record volánjánál maga Carlo Abarth döntötte meg a negyedmérföldes táv rekordját 1965. október 20-án.

Egy 1961-ben kötött szerződés alapján a Fiat kötelezte magát, hogy Abarth autókat forgalmazzon, a hagyományosan a tuningoláshoz (teljesítménynöveléshez) tartozó egységek (első kerekekre ható fék, forgattyústengely, porlasztó, kipufogócső) nélkül. Ennek az egyezménynek eredménye a 850 TC típus, a skorpiós emblémájú cég egyik leghíresebb autója. A 850 TC volt az egyik első olyan autó, amit az Abarth a Fiat 600 technikájával és annak alvázkeretére tervezett. A négyhengeres motor lökettérfogata 833 cm³-re bővült, és beépítettek egy Solex 32 PBIC karburátort is. Átalakították a fékberendezést és a hűtést: az első kerekekre tárcsafék került, az első lökhárító alá pedig egy hűtő.
A 850 TC típusból született a 850 TC Corsa, a 850 TC Nürburgring és a 850 Nürburgring Corsa, melyek minden versenyszakaszon és -kategóriában meghatározó szerepet játszottak. A modellváltozatok közötti lényegesebb különbségeket a sűrítési viszonyban, az ötfokozatú sebességváltóműnél és a 4 tárcsafékben (csak a TC Corsánál) találjuk. A népszerű Fiat 850 az Abarth változatban a fiatalok kedvence lett, és számtalan nemzetközi versenyen arattak vele babérokat a kevésbé tapasztalt versenyzők is.
Az Abarth ritkán dolgozott a Fiaton kívül más cégekkel. A néhány alkalom egyike a Simcával való együttműködése volt. A 60-as évek elején készítették el a Simca 1000-es sportkocsi-változatát, mely kétféle kivitelben (1600 és 2000 cm³) került forgalomba. 2 literes lökettérfogattal az autó 230 km/h sebességet ért el.
A jelentős sikersorozat és a nemzetközi hírnév Carlo Abarth-ot újabb lépésre ösztönözte: 1967-ben egy 6000 cm³ lökettérfogatú (6800/perces fordulatnál 600 lóerő), tizenkét hengeres autót tervezett, hogy a márkák világkupáján már a Porsche és a Ferrari egyenrangú versenytársaként szerepelhessen. Az ISC (International Sport Committee) döntése alapján azonban nem állhatott rajthoz (az autó lökettérfogatát 3000 cm³ alá kellett volna szorítani), pedig autója akkor már készen volt.
1971-ben Carlo Abarth úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul, és eladta a cégét. 1971. augusztus 1-jétől a márkanév és az Abarth & C. utcai autós részlege a Fiat, míg a sportautó részleg az Osella tulajdonába került. Az Abarth ezután szerezte meg talán legrangosabb babérkoszorúját: az 1980-as rali-világbajnoki címet, melyet Walter Röhr egy Fiat 131-essel nyert meg.

Sajnos ezt a sikeres versenyző, konstruktőr és marketingszakember, Carlo Abarth már nem érhette meg, mert 1979. október 24-én (a skorpió jegyében) elhunyt.